Betűméret növelése Betűméret csökkentése

Kezdőlap > Falutörténet

Erdőkövesd története

A késő rézkortól vannak leletek, amelyek az ember korai megtelepedését bizonyítják (Őrhegy). A bronzkortól származik a két itt talált diadém. A népvándorlás korának fontos lelete a Nemzeti Múzeumban kiállított vandál katonai vezető aranyékszer melléklettel gazdag sírja, amely az Akasztóalja-dűlőből került elő.

A honfoglalás után hamar megtelepült itt a magyar lakosság. Legrégebbi fennmaradt írásos említése 1255-ben Kues alakban, 1321-ben Kwesd-nek írják. 1255-ben a bolondocsi várjobbágyok mint a várhoz tartozó öröklött földjüket követelik vissza Kövesdet az Ákos nembeli Ernye bántól, aki földesküre kötelezi őket. A jobbágyok ezt nem vállalják, ezért a falu Ernyéé lett. A főúr ekkor határát leíratta, melyben említik a ma ismert dűlő neveket, pl. Kútfő, Nagy-Bé-fő, Tarna. A bán unokáitól felséglázadás miatt Károly Róbert király a falut elkobozza, és a Kacsics nemzetségből való Szécsényi Tamásnak adományozza 1321-ben.

A XV. század közepén már a Pálócziaké, akik 1446-ban mezővárosi jogot szereznek a falunak, és a birtokközpontjukhoz, Ajnácskő várához csatolják Pétervásárával együtt.

A kettős királyság idején Ferdinánd király a Szapolyai-párti Tornay Jakabot megfosztja kövesdi birtokától, és azt Doctor Péternek adja. 1546-tól több kisnemes birtokolja. 1547-ben már két kúriáról is megemlékeznek az okiratok. A község területén hat adóköteles portáról, három elszegényedettről és két elhagyott telekről van tudomásunk a török korszakot megelőzően. A porták száma 20-30 háztartásra enged következtetni.

A török 1550-ben hódoltatja. Eger 1596-os eleste után megnövekednek a jobbágyterhek; Sirok várába követ, meszet, fát kell fuvarozni, Egerbe szénát, gabonát adózni a jobbágyoknak.

Rottenstein Ferenc egri főbíró portréja 1747-bőlA XVII. század végén a Légrády és Bátory család részbirtokos Kövesden. A török időket tartós elnéptelenedés nélkül élte át, ám az ősi palóc lakosság a hódoltság alatt teljesen kicserélődött, telepesek jöttek helyettük. Báthory Gábor halálával a falu visszaszáll a királyra, aki idegen katonai vezetőknek adományozza. Ők érdemeket szereztek a török kiűzésében. Így került először Glöcklsberg Dietrich császári tábornok tulajdonába, majd az egyik fele Popovics Ferencé, a másik fele pedig Rottenstein Antalé lesz. Egy Rottenstein leszármazott egri főbíró lesz 1747-ben (lásd kép). A birtokosok gyakran cserélődnek. Az 1635. évi összeírásban már Kövesd néven szerepel, ekkor csupán 1 ½ portája volt. Az 1670-es években kuriális nemesi faluvá vált, amely azt jelentette, hogy nem fizetett portái után papi tizedet. 1737-ben Orczy István ver gyökeret Erdőkövesden. A település felét adományként kapja, majd leszármazottjai 1945-ig birtokosok itt.

A község fejlődésében jelentős szerepe volt az Orczy családnak. István kegyúrként 1741-ben templomot építtetett, majd 1760-ban már kastélyuk is áll. A kastély négy külső saroktornyos, földszintes, kilenc szobás épület, az egyik sarokbástyában kápolnával. A kastélyt nagy angolpark övezte. Az uradalomhoz tartozik: major, vadaskert (Pósváron), szérűskert, vízimalom, molnárház, serház, vendégfogadó, istállók, kalmár bolt, béresházak, téglaégető. A XIX. század közepére Erdőkövesd uradalmi központjává válik a környékbeli falvakban lévő Orczy-birtokoknak.

Az úrbérrendezés előtti földesurai: Orczy Lőrinc, a Kanizsai, Roth és Kiss családok. A jobbágyok a kilencedet és az ajándékot (a konyháravalót) természetben adják, néha robotolnak a majorságban és a szőlőben, az Alsó-Bajdászó hegyen. Az úrbérrendezés után egy egész jobbágytelekhez 29 kishold szántó és 5 kaszás rét tartozott. 1788-ban 17 kisnemes él a faluban, közülük 14-et köteleztek nemesi felkelésre a napóleoni háborúk idején. 1828-ban 109 házban összesen 785-en laknak. Házasság útján gróf Károlyi Viktoré, majd a francia származású báró Piret de Bihain Lajosé a falu nagy része. A kisnemesek egyszerű kúriái a Felvég dombján, az országút két oldalán álltak.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik eseménye falunkat is érintette. A császáriak Schlik altábornagy vezette hadteste a Tarna völgyén északról közeledett, hogy egyesüljön a Windishgrätz-fősereggel. 1849. február 23-án Pétervásárán és Erdőkövesden szállásolta el magát az osztrák hadsereg. A főhadiszállást Schlik a kövesdi kastélyban rendezte be. Innen keltezi levelét Ferenc Józsefnek, és innen indul Kápolnára, ahol egyesül a két osztrák hadsereg, és megveri a magyar sereget február 27-én.

Mindkét világháborúban vérrel adózott Erdőkövesd lakossága. A hősök emlékműve a posta előtt áll.